3. rész
1. Állj egyenesen, és húzd ki a válladat
2. Vállalj felelősséget a döntéseidért, már nem vagy gyerek
3. Barátkozz olyanokkal, akik jót akarnak neked, kerüld a mérgező embereket
4. Hasonlítsd magad ahhoz, aki a múltban voltál, ne valaki máshoz a jelenben
5. Ne hagyd, hogy a gyermekeid olyan dolgokat tegyenek, ami feldühít téged
6. Tegyél rendet a saját házadban, mielőtt a világ felett ítélkeznél
7. Koncentrálj az igazán fontos dolgokra (és ne az azonnali örömökre)
8. Mondj igazat – vagy legalábbis ne hazudj
9. Feltételezd, hogy az illető, akit hallgatsz, tudhat valamit, amit te nem tudsz
10. Fejezd ki magad pontosan
11. Ha gördeszkázik a gyerek, hagyd békén
12. Ha macskával találkozol az utcán, simogasd meg
Idézetek írásaiból
(A szöveg nem a magyar kiadásokból származik, és – fogalmazzunk így – egyszerű átültetés. Célunk kizárólag a tájékoztatás, az ismertetés, nem pedig valamiféle rajongás kifejezése.)
Az élet szenvedés és káosz, fogadd el, tarts ki, bármennyire is nehéz.
Ne arra koncentrálj, hogy mit csinálnak mások, vagy a társadalom általában. Arra koncentrálj, hogy te mit tudsz tenni naponta, hogy jobbá tedd a dolgaidat. Tedd ezt életed minden egyes napján, és ez fog boldogabbá tenni, és nem az, hogyha arra koncentrálsz, hogy mitől is éreznéd jól magad.
Tedd azt, ami helyes, ami segít növekedni és békét hoz, függetlenül attól, hogy ez mennyire nehéz vagy konfrontatív.
Légy őszinte az emberekkel, és tedd bele magad egészen az emberi kapcsolataidba.
Légy tisztelettudó embertársaiddal, és fogadd el, hogy amiként megélik a dolgokat, számukra úgy valóságos.
Segítsd a körülötted lévő embereknek a növekedésben, de hagyd, hogy felelősséget vállaljanak azért, ami a saját részük, mert csak így fejlődnek.
Vedd körül magad olyan emberekkel, akik segítenek neked a növekedésben.
Bármilyen helyzetbe is kerülj, örülj az apró dolgoknak.
Ne hidd, hogy könnyebb az életed, ha egészséges szemléletű emberekkel veszed körül magad. A jó, nemes, ambiciózus ember valóban ideális, de társaságához lelkierő kell. Másrészt legyen benned némi alázat és bátorság. Használd az értelmet, hogy megvédd magad a képmutatástól és a szánalomtól.
Azt követni, ami kényelmes, annyi, mint holttesteket rejteni a szekrényben. Azt jelenti, hogy eltávolítod a szőnyegről a vérfoltokat, amelyeket te ontottál. Ez a felelősség elkerülése. Ez egy olyan hozzáállás, amely gyáva, sekélyes és helytelen. Kényelmes szokások kritikátlan követése démonikus jellemet formál. A kényelem hajszolása egyszerűen a feletted lógó átkot vetíti ki valaki másra, vagy a jövőbeli önmagadra, és így a jövőd kaotikusabb lesz, nem pedig jobb.
Semmiféle bizonyíték nem támasztja alá a következő tézisek egyikét sem: hogy a nyugati társadalom patologikusan patriarchális; hogy a nők elnyomásának fő forrása a férfi, nem pedig a természet; hogy minden hierarchia a hatalmon alapul, és a kirekesztést szolgálja. A hierarchiák sokféle okból léteznek – némelyik jogos, némelyik nem, de elképzelhetetlenül régiek, mind időbeli, mind evolúciós szempontból.
Valójában nehéz olyan emberi lényt találni, aki ne szenvedne az élet valamilyen nyomasztó terhétől egy adott pillanatban (…). Itt van az alapvető probléma ezzel a gondolkodásmóddal: ‘bármilyen csoportidentitást le lehet osztani az egyén szintjére’. Minden ember egyedi, és nem csak triviális értelemben: ez az egyediség valami nagyon fontos, jelentős, értelmes dolog. A csoporttagság soha nem tudja kifejezni ezt a sokféleséget. (…) Az az állítás, hogy minden nemi különbség a szocializáció következménye, bizonyos értelemben nem bizonyítható és nem is cáfolható, mert a kultúra hatása a csoportokra vagy az egyénekre olyan erős lehet, hogy elvileg bármilyen eredményt ki tudunk mutatni, ha hajlandóak vagyunk vállalni az ehhez szükséges költségeket.
Nem lehet túlbecsülni azt az élvezetet, amelyet egy ember abból meríthet, ha úgy érzi, hogy megbántották.
Amikor a világod tele van káosszal és bizonytalansággal, az egyetlen dolog, ami visszavezethet a fénybe, a jellemed lesz, amelyet az évek során azért alakítottál ki, mert magasra (a jövőre) törekedtél, és arra összpontosítottál, ami a jelen pillanatban (a jelenben) fontos.
Az ember az egyetlen teremtmény a bolygón, amely képes arra, hogy egy másik embernek tudatosan szenvedést okozzon, de nem éhség vagy más alapvető szükségletek kielégítésére, hanem magáért a szenvedésért.
Ez a barát legfőbb kritériuma: nem a társaságban töltött évek száma vagy a közösen megivott sör mennyisége számít, hanem az irány, amerre a barát visz, azaz felfelé vagy lefelé.
Ne mondj többé olyan dolgokat, amelyek megaláznak és gyengévé tesznek.
Az emberek természetüknél fogva a kockázat optimalizálására törekszenek, nem pedig minimalizálására.
Az embereknek a határon kell élniük, hogy legyen kihívás az életükben, és hogy találkozzanak önmaguk gyengeségeivel, másrészt a megszerzett tapasztalatok mindig elegendőek legyenek az alapvető problémáik elhárításához.
… a tökéletlenség és a törékenység az emberi természet standard mutatója.
Korlátok nélkül, beleértve a fizikai korlátokat is, nem lenne fejlődés és történelem.
A macskák, a kutyákkal ellentétben, nem teljesen háziasított állatok. Önszántukból barátkoznak az emberrel, ezért a ragaszkodásuk különösen értékes.
Nehezebb valakit kihúzni a szakadékból, mint kisegíteni az árokból. Némelyik szakadék nagyon mély, és az alján kevés marad az emberből.
A jövő sok tekintetben hasonlít a múltra. Egy lényeges különbséggel. A múlt megváltoztathatatlan, míg a jövő még megváltoztatható egy jobb irányba.
A jelen soha nem olyan, amilyennek szeretnénk, hogy legyen.
Talán van egy köteg papírmunka az asztalodon, amit már régóta kerülsz? […] Ismerd fel a félelmedet, és mutass némi megértést iránta. Talán kígyók lapulnak az ívek alatt. Lehet, hogy meg fognak marni. Talán még hidrák is bujkálnak ott. Levágod az egyik fejét, és hét új nő a helyén.
A fájdalom és a szenvedés határozza meg a világot.
Ne rejts apró szörnyeket az ágyad alá. Berendezkednek és a sötétben növekedni kezdenek.
Nézz szembe a létezés káoszával. Gázolj bele a problémák tengerébe.
A szépség megszégyeníti a csúnyaságot. Az erő megszégyeníti a gyengeséget. A halál szégyenbe hozza az életet. Az eszmény viszont mindannyiunkat megszégyenít.
Sétálni mész, a fejed zsong, és akkor felbukkan egy macska. Ha odafigyelsz rá, akkor legalább tizenöt másodpercre emlékezhetsz, hogy a Lét csodája kész kárpótolni a vele járó, kiirthatatlan szenvedésért.
Azért idézem a Wikipédiát, mert kollektíven írják és szerkesztik, és ezért tökéletes hely a kiérlelt, közösségi bölcsesség megtalálására.
Egy reprodukciós tekintetben egészséges lány nyolc vagy kilenc gyermeket szülhet neked.
Az élet szenvedés. Ez világos. Nincs ennél alapvetőbb, megcáfolhatatlanabb igazság. Alapvetően ezt mondta Isten Ádámnak és Évának is.
Az Igazság táplálja és öltözteti a szegényeket, és gazdaggá és biztonságossá teszi a nemzeteket.
A lányok úgy nyerhetnek, ha a saját hierarchiájukban győznek, azzal, hogy jobbak abban, amit a lányok maguk között értékelnek. Ezt a győzelmet kiegészíthetik azzal, hogy győznek a fiúk hierarchiájában is. A fiúk viszont csak úgy nyerhetnek, ha a férfiak hierarchiájában győznek. Azzal, hogy jók abban, amit a lányok értékelnek, elveszítik státuszukat, a lányok és a fiúk között egyaránt.
A női dominanciájú felsőoktatási intézményekben a nők egyre nehezebben tudnak akár csak mérsékelt időtartamú randevúkapcsolatot szervezni.
Az egyetemi végzettségű férfiak egyre szűkösebb kínálata miatt, egyre nehezebb társat találni a nők számára, akik nemcsak randizni, hanem házasodni is szeretnének.
Az egyetemeken egész tudományágak vannak, amelyek egyenesen ellenségesek a férfiakkal szemben. Ezek azok a tudományterületek, amelyeket az a posztmodern/neomarxista állítás ural, hogy különösen a nyugati kultúra egy rakás elnyomó struktúra, amelyekett a fehér férfiak hoztak létre a nők (és más csoportok) uralására és kirekesztésére, és hogy ez a társadalom erre az elnyomásra épülve lett sikeres.
A férfiaknak meg kell keményedniük. A férfiak ezt követelik, a nők pedig akarják.
A naivan megfogalmazott cél idővel az élethazugság baljós alakjává alakul át. Egy negyvenes ügyfél elmondta nekem a fiatalabb énje által megfogalmazott vízióját: „Nyugdíjasként látom magam, amint egy trópusi tengerparton ülök, és margaritát iszom a napsütésben”. Ez nem terv. Ez egy utazási poszter. Nyolc margarita után már csak arra vagy alkalmas, hogy várd a másnaposságot. Három hétnyi margaritázás után, ha marad egy kis eszed, már halálra unod magad, és undorodni kezdesz magadtól. Egy év sem kell, és szánalmasan fogsz kinézni.
Ez egyszerűen nem egy fenntartható megközelítés a jövőhöz. Ez a fajta leegyszerűsítés és hamisítás különösen jellemző az ideológusokra. Egyetlen axiómát fogadnak el: a kormány rossz, a bevándorlás rossz, a kapitalizmus rossz, a patriarchátus rossz. Ezután megszűrik és átvizsgálják tapasztalataikat, végül egyetlen, vagy kevés számú okot találnak, és egyre jobban ragaszkodnak ahhoz, hogy minden megmagyarázható ezzel az axiómával. Nárcisztikusan hiszik, hogy a világot rendbe lehetne hozni, ha ők tarthatnák kezükben az irányítást.