(Képek, videók hamarosan)
Csak néhány mondat erejéig kérnénk a figyelmüket :). Szóval a klettersteig – másik nevén via ferrata – nem helyettesíti sem a hegymászást, sem a túrázást. Ki kell próbálni, mert érdekes, és mégiscsak ad egy kis többletet. Sokat azonban nem érdemes tőle várni. Akkor sem, ha látványos helyeken visz át: sodronyhidak, meredek falak, kitett élek. Egy sima túra sokkal nagyobb élmény. Csak ennyit akartunk mondani. Jó hír viszont, hogy húsz perc alatt minden fortélyát el lehet sajátítani, ami például még egy egyszerű túráról sem mondható el. A technika egyszerű; a fegyelem nehezebb. Abból mindössze két szabály lényeges: a két karabiner közül soha ne legyen egyszerre mindkettő kiakasztva, és két rögzítési pont között egyszerre csak egy ember tartózkodjon a sodronyon. És sisak nélkül se induljon neki senki – a klettersteigen a legnagyobb veszélyt jellemzően nem az esés jelenti, hanem az előttünk haladó által kimozdított és lehulló kő.
Beszállás előtt egyik kezdő nézi a hevedereket (sling), rajtuk a Nemzetközi Hegymászó Szövetség (Union Internationale des Associations d’Alpinisme, UIAA) felvarrt címkéje, 22 kN-nel. Ez nem „teherbírás” a hétköznapi értelemben, hanem a szabvány (EN 566, illetve UIAA 104) által előírt minimális szakítószilárdság: a heveder ennél kisebb erőnél nem szakadhat el. E minősítés nélkül természetesen senki nem használ mászóeszközöket. Egyébként egy új, jó minőségű heveder a szakítópróbán a 25–30 kN-t is elbírhatja, de ez mellékes. A klettersteig-karabinerektől (EN 12275, K típus) a szabvány 25 kN-t vár el. Egymásra néztünk T-vel. Hányszor hallottuk, hogy 200%-os legyen a biztosítás. Balesetek így is történnek, de olyan esetből, amikor a rendeltetésszerűen használt biztosítóeszköz maga bizonyult elégtelennek, mindössze kettőt ismerünk. Eisenerzben is voltak balesetek, de már kiakasztott karabinerrel.
Szóval elég a 22 (v. 25) kN? Van egy nagyon kerek adat, ami nyilván nem pontos, de mint ökölszabály alkalmazható. Az emberi szervezet (elsősorban a belső szervek) kb. 12 kN terhelést bír ki – ez a szám ejtőernyősökön végzett katonai vizsgálatokból származik, és nagyjából 15 g lassulásnak felel meg 80 kilós testtömeg mellett. Afölött… „élettel összeegyeztethetetlen”, tartja a szakzsargon. Lényeg, hogy nem kellene annak közelébe se menni.
A 12 kN viszont a szervezetet direkt érő hatást jelenti, nem egy dinamikus kötél vagy zuhanáscsillapító által módosított, közvetett erőhatást. A klettersteigszett csillapítójától éppen ezért követeli meg a szabvány (EN 958), hogy a mászóra jutó erő a legkedvezőtlenebb esetben se haladja meg a 6 kN-t (40 kilós testsúlynál a 3,5 kN-t); a szetteket 40 és 120 kilogramm közötti testtömegre hitelesítik. Vagyis a rendszer eleve úgy van hangolva, hogy az emberre a tűrőképesség felénél több ne jusson.
A heveder 22 kN-je ehhez képest a tartalék. Mert a beülő, a biztosítóeszköz lehet kissé sérült, használt, valamennyire elöregedett, a kötél, a sling sprőd, történhet az esés úgy, hogy megcsavarodik, élen fekszik fel, sérül, stb. Szóval a 22 kN az emberi tűrőképesség felső határának így is csaknem a kétszerese, a ténylegesen fellépő 6 kN-nek pedig nagyjából a négyszerese: a 200%-os biztonság a felsorolt kockázatok mellett is megmarad, úgy, hogy egy kis ráadás is maradjon benne. Természetesen a 200% az emberi szervezet tűrőképességének felső határához mérve. Ezért van a szetteknek szavatossági idejük is, és ezért kell egy komolyabb zuhanás után a csillapítót kiselejtezni.
„Vannak öreg hegymászók. Vannak merész hegymászók. De nincsenek öreg, merész hegymászók.” Eredetileg pilóták használták, de a hegymászók is átvették.
A Felső-Stájerországban levő Eisenerzer Klettersteig 2005 októberében nyílt meg (hivatalos megnyitója csak 2006 tavaszán volt, az Eisenerzi Természetbarátok 100 éves jubileuma alkalmából). Nagyszerű panorámás kilátást nyújt Eisenerzre, az Erzbergre és a Leopoldsteinersee-re, és felvezet a Hochschwab-csoport nyugati peremén emelkedő Pfaffenstein nyugati csúcsára (1865 m; a főcsúcs 1871 m).
A Naturfreunde Eisenerz (Eisenerzi Természetbarátok) egyesület 100 éves jubileuma alkalmából vállalta a via ferrata építésének költségeit. Gratulálunk a szervezőknek, az építőknek a professzionális (és fáradságos) munkájukért! A terephez érzékenyen igazodó szakaszok mellett néhány meglehetősen nehéz, erőteljes és kitett helyet is meg lehet mászni. (Tegyük hozzá: a mászók egy része máig sajnálja, hogy a sodrony a nyugati gerinc régi, III-as nehézségű mászóútját is felfűzte magára.)
Legtöbb szakasz B és C nehézségű, de vannak D fokozatok is, ahova már egy kis leleményesség és erőnlét kell, vagy egy-két jó barát. Összességében az út C/D besorolású, mintegy 320 méternyi biztosított szakasszal; maga a mászás másfél óra, a megközelítéssel és a leereszkedéssel együtt viszont öt-hat órás nap. Szóval ezek jelenlétében átlagos erőnléttel is teljesíthető, de nem árt némi technikai rákészülés. Ez azért jó hír, mert nem kifejezetten edzett emberek számára is élményt adhat. Egyedül viszont csak az vágjon neki, aki legalább a Raxot könnyedén teljesítette.