Füssen
A 808 méteres tengerszint feletti magasságával Füssen Bajorország legmagasabban fekvő városa. Az ittélőket elsőrenden tehát nem a tengerek vízszintjének emelkedése aggasztja. Klimatológiai szempontból.
Gyors patakok söprik a tájat, főn fésüli a fákat, tavasszal pedig a hólé a lemosó. A hó sminkjét, mert az itt télen nem opció.
És kivel futunk össze Füssenben? Rosszul van feltéve a kérdés, elismerem, de ha úgy kérdezünk, hogy: kinek a nevére utal a Via Claudia Augusta? Bibliai szereplő, mégha nem is az elsővonalbeli. Via az ismerős, utat jelent, nőnemű, tehát az utána következő személynév sem lehet … formában. Claudia maga Claudius (Kr.u. 41 – 54), Augusta pedig Augustus császár. Aki szeretettel kérte alattvalóit, hogy fáradjanak a számlálóbiztosok elé, hogy megajándékozhassa őket, mert jól mutat a birodalom könyvelése, egy kis karácsonyi adományt gyűjtöttek, lenne itt egy gyermek is például… Vagy valami hasonló. Uralkodott Kr.e.27 és Kr.u. 14 között.
Hódított észak fele, és utat építtetett az Alpokon át, amit 3. utóda, Claudius fejezett be. Ez az út Észak-Itáliát kötötte össze Dél-Németországgal. Sokáig az Alpokon való átkelés szinte egyetlen lehetőségét kínálta.
A Via Claudia Augusta a Lech folyását követte Augsburgtól felfelé Füssenig, át a hegyeken, majd ki Észak-Itálián Trentóig, ahol aztán elágazott. Délről jövet éppenséggel összefutottak az utak Trentóban. Érdekes tulajdonsága ez az utaknak.
És ezt, illetve ezeket az utakat fogják használni az első századok keresztyénei. Köszönjük az utakat és a népszámlálást, Augustus, bár tudjuk, hogy nem így volt a tervben.
Kr. e. 15-ben Augustus császár mostohafiaival, Tiberiusszal és Drususszal nekilátott meghódítani az Alpok északi előterét az Inn és a déli Fekete-erdő közötti területet. Az ott élő népek örömére. „Ha ti nem akartok engem, én akarlak titeket.” Tartja a régi Kelet-Európa-i bölcsesség.
Ez a múlt. A jelen is elég érdekes. A Lech folyó kissé szélesítette medrét a vízesése után, de sem kémiai összetételén, sem tulajdonságain nem változtatott. Egy-egy partmenti fa őszi szépsége nem állja útját, egy-egy szikla dacos homlokzta nem hoz feltételes módot. Valamilyen tekintetben túl van a bizonyosságon.
Itt vagyunk tehát Füssenben.
Füssen gazdasági kereskedelmi központ volt Dél- és Észak-Európa között, mivel a folyó a város melletti vízesés után hajózhatóvá vált, és az Alpokat a Via Claudia Augustán átszelő málhások által szállított árukat itt átrakodhatták a sokkal gyorsabb, gazdaságosabb folyami hajókra. Amiken, gályarab fedőnév alatt, önkéntesek szorgoskodtak, a császár iránti igaz szeretetből.
A középkorban különösen fontos sóútvonal volt, de ezen érkezett a császári posta is. A szokásoknak megfelelően az ilyen utakat a „beneficiarii”, a nyugalomba vonult legionáriusokból álló közlekedési rendőrség felügyelte, akik az út karbantartását és az úton közlekedők biztonságát szavatolták, és akikkel nem volt bölcs dolog kötözködni. A harc változatait ismerték, egyebek iránt kevés volt a fogékonyság. „Mi az hogy légy szíves? Keménykedsz?”
A középkor lassan jött el, és valóban keveset tudunk a 4. századtól az ezredfordulóig. Pontosat egészen a 15. századig szinte egyetlen történelmi személyről, eseményről. Talán jól is van ez így. A 3k tartotta az életet akkor is mint ma: kegyelem, könyörgés és kordon (utóbbi a jelen karhatalma).
Az évek során az út mentén élénk infrastruktúra alakult ki: fogadók és lóváltó állomások (mansiones, mutationes) épültek, amelyek közül néhány az évek során várossá nőtte ki magát. A Via Claudia Augusta nyomai ma is megtalálhatók szinte teljes útvonalán, vannak feltárt szakaszok, és vannak, amiket alacsony vízállásnál lehet megfigyelni, ugyanis egyik szakasz alá duzzasztógát épült.
Via Claudia Augusta a 2. századtól kezdve elvesztette jelentőségét mint alpesi átkelőhely, de a középkorig évszázadokon át regionális jelentőségű közlekedési útvonal maradt.
Füssen a 15. és a 18. század között az itt letelepedett lantkészítők és hegedűkészítők szakmája révén nyert különös jelentőséget. Füssen a kereskedelmi lantkészítés bölcsőjének számít Európában. Európa első lantkészítő céhét 1562-ben alapították itt. Fuvarozásból és fafaragásból éltek.
Na és mi történik Füssenben újévkor? Ez, tessék: Neujahrsfackelschwimmen der Ostallgäuer Wasserwachten im Lech. Magyarul valami ilyesmi: Az Ostallgäui Hivatásos Vízimentők újévi fáklyás úszása a Lechben. Magyar ajkakon mind elmerülnének végleg.
Az evangéliumi beszámolóban Augustus a nagy ember, neve nem is név, hanem jelző: Fennséges. Ezt jogi értelemben formális hatalommá lehetett konvertálni. Jézus születése előtt 20 évvel már megkapja a szenátustól ezt a nevet, amit addig csak az istenek viseltek. Győztes hadvezér, kitűnő szervező, inkább az előbbi.
Fellépése előtt, és rövid ideig az alatt is, dúlt a polgárháború, mindenütt nagy bizonytalanság, összevisszaság. Egy csatában, egy délután 40.000 ember marad holtan a csatatéren… És ezzel természetesen nincs vége a veszteségkistának. Bezáratja a Janus-templom ajtaját, amelyik háború idején volt nyitva, békeidőben pedig bezárták. Emberemlékezet óta nyitva. Bezárjuk a kapukat, ergo béke van. Ha kérdezőbiztosok végigjárták volna a városokat, csatatereket, egyetlen személyt sem találtak volna, aki azt állítja, hogy nincs. Mármint béke. Tehát van.
Nem használta a császár elnevezést, okulva elődje sorsából. Egy volt a szenátorok közül. Ő volt az első felszólaló, utána jöhettek volna mások. Már ha mertek, mert az illető hamar a hol volt hol nem volt kategóriában találhatta magát. Ahogy egyik áldott emlékű erdélyi esperes mondta a rendszerváltás után. Tagja volt valamilyen egyházi testületnek korábban, tehát a diktatúra idején, amelyik titkosan szavazhatott, és láss csodát, azt szavazták meg egyhangúlag, amit a komm. hatalom akart, de közülük senki sem kívánt. „De J. bátyám, ez hogy lehetett? Hát titkos volt a szavazás!” „Nem tudja senki, aki nem akkor élt. Annyira meg voltunk félemlítve, hogy még titkosan sem mertünk másként szavazni, mint ahogy az elő volt írva.” Ha nem lenne világos: empátiával írtam és nem ítélkeznék a világért sem.
Nincs jelentősége, de megemlítem, hogy éppen mostani utunk során futottunk össze Giuseppével, aki igazi olasz hazafi, dicsekedve mondta, hogy Iulius Caesar népe, aki Romániában halt meg… hoopsz, ezt kár volt. Nagy a káosz kedves alkalmi ismerősünk fejében. Iulius C. egész élete nem, de halálának pontos helye és ideje ismert. Még aznap elhamvasztották a szenátus bejáratától néhány lépésre. Azóta is friss virágcsokrok lepik el a helyet. Hát, nem tudom mire vélni. Nem egy Assisi Ferenc volt, csak azért. Egy lánya volt, de tudtommal tőle nem származtak utódok. Fogadott fia Augusztus, mikor értesült, hogy apját meggyilkolták, éppen távol volt, de vallási szertartással jelezte, hogy apja fia marad. Még nem tudhatta, hogy ez kardot vagy koronát hoz. Így kezdődött a karrierje. Illetve folytatódott.
Vissza ismét Augustushoz. „Lehetetlen, hogy nálanál nagyobb jöjjön a világra”. Fogalmaz egyik hódolója. Sokan új időszámítást kezdenek uralkodásával.
Vergilius, tanulótársa, barátja, udvari költője dicshimnuszokat zeng róla. Csodás születéstől kezdve minden van ezekben. Két másik költőtárs sem adja alább. Születése: evangélium… Jó hír, örömhír az egész lakott (ismert) világ számára. (az evangélium görög szó, jó hírnek fordítjuk, de eredetileg a baksist jelentette, amit a jó hír hozója kapott; rossz hír után a szomszédba mehetett új fejért; hát így lett életmentő a jó hír)
Ez a nagy ember megparancsolja, hogy írják össze az egész földet. Károli Gáspár bibliafordításának nyelvezete talán közelebb áll az eredeti szándékhoz, hiszen jobban visszaadja a parancs keménységét, a megszámláltak kiszolgáltatottságát: „mind az egész föld összeirattassék.”
14 évenként összeírás. A leigázottakat megszámlálják. Augustus tudni akarja azt is, hogy mennyit kérhet a tartományi helytartótól, hogy azok nem csalják-e el az adó egy részét. A nagy ember parancsa megmozgatja a kis embereket.
A helyszín Galilea, majd Júdea. Még egybetartozó királyság ez a két különálló földrajzi egység, de már napjai meg vannak számlálva. Ebben a nyomorult provinciából vándorol József és Mária, míg megérkezik Betlehembe. József családja nem kap szállást. Nem adnak neki helyet, talán azért nem, mert engedelmeskedik a császárnak. Saját testvérei is megvetik. Minek kell úgy loholni, egy kis ellenkezést legalább… Nem kell mindjárt szaladni… Északról jött, hallatszik a beszédén is, még bajt hoz ránk.
Már József sem kiált és nem lármáz. Már a családban is készül a Megváltó útja. Lukács róluk beszél. És felteszi a kérdést: kit választanál? Döntsetek, ki a központ? Augustus, vagy a Gyermek? Isten a periférián a világnak egy új középpontot ad. És ezt hirdeti a karácsonyi történet: A körülmények, vagyis, amint vagyunk, Isten számára nem lényegesek. Őbenne van elég gazdagság, hogy a legnyomorultabbnak is adhasson, a legbűnösebbet, legmegvetettebbet is áldáshozó formába hozza…
„Földi életünk során távol bolyongunk a lényegtől. Emberek, dolgok és történések, saját vágyaink és álmaink uralkodnak rajtunk. Mindez kívül és belül betölti a teret, hatalmában tartja az embert. Isten közössége nem valamiféle másik hely, nem egy másik világ, hanem a világnak egy másik állapota, olyan állapot, amelyben Krisztus, minden mindenben.” Boros László
Közvetlenül Betlehem irgalmát keresem, azt, amit megtaláltak pásztorok, és még olyan sokan azóta is. Azt keresem, aki csodát tesz viharainkban, napkeltével biztat a napmúláskor, aki áldó kezeit hagyta a világra, amikor testben távozott.