Mönsterås (kiejtése nagyjából: Mánszterósz) svéd kisváros könyvtára előtti parkban 1977 óta egy helyi művész által készített plakett áll, egy jókora, köbméteres gránittömbön. Carl Boberg (1859 – 1940), ennyi áll a táblán, alatta a keresztyénség második legnépszerűbb énekének első versszaka (angol nyelvterületről szólva, az első természetesen az Amazing Grace – Ó érthetetlen kegyelem. Az Egyesült Királyságban „a legnépszerűbb keresztyén himnusz, a Christianity Today magazin 2001-es felmérése szerint, a „minden idők kedvenc himnuszainak” amerikai listáján a második helyen állt), magyarul, Vargha Gyuláné fordításában, így ismerjük:
Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „legyen” szavad,
Ha itt e földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad.
Refr: /:Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!:/
A szerző teljes neve Carl Gustav Boberg, és 2013 óta szülővárosának könyvtárban egy állandó kiállítással is emlékeznek életére, munkásságára.
Boberg egy Mönsterås-i ács fia volt, a kikötőben dolgozott, közben önkéntes munkát végzett a helyi gyülekezetben. Ez mondhatni akkor természetes volt, a kisebb, nehezen megközelíthető településekre, tanyákra, önkéntes egyházi szolgálattevők mentek, vigasztaltak, igét hirdettek, temettek. 1860-ig ezt a svéd államegyház tiltotta, de az ébredés hatására ezt megváltoztta. (Az 1726-os Covenanters’ Charter-ről, az ébredésekről, a mértékletességi mozgalmakról és Svédország 19. századáról, a mértékletességi mozgalomró külön posztban, most csak az ének).
A 19. században Svédországban (és egész Skandinávián) többször is volt vallási ébredés. Ilyen hullámokban érkezett a hitéleti megújulás az elmúlt évszázadban Magyarországra is, legutóbbi a 30-as évektől a negyvenes évek végéig tartott.
Svédországban ez már a második hullám volt a 19. század során, és a század végén kilátásban (ugye mennyire kényelmes 150 évvel később megjósolni:)) van egy, ami aztán a 20. század elején érik be, és lesz meghatározóvá.
Ami a mai helyzetet illeti, Svédország Európa legvallástalanabb társadalmához tartozik, az egykori NDK területén fekvő tartományok (ha külön kezelik Németországon belül), illetve Cseh Köztársaság van versenyben az első helyért. A svéd „vallástalan” társadalom azonban egészen más szerkezetű mint az említett német tartományokban, ahol a ’45 utáni évtizedekben új, egyházellenes felhanggal, de azzal párhuzamos erkölcsű közösségi identitást igyekeztek kialakítani a lakosságban. A svédek közel 90%-a egyháztag (~80% evangélikus, 1% katolikus, 1% pünkösdi, ortodox, zsidó, muszlim, stb.), a kapcsolat azonban legtöbbjük számára nagyon felületes.
A magas egyházi tagság annak tulajdonítható, hogy 1999. december 31-ig az állam és az egyház nem volt szétválasztva, ez – nagyon felületesen, de szemléletesen fogalmazva – olyan, mintha a gyülekezet az önkormányzat egyik munkacsoportja lenne, alkalmazás, anyakönyvezés, stb. tekintetében. Norvégiában 2012-ig tartott ez az állapot, Finnország, Monaco, Dánia, Izland és Málta pl. máig őrzi az államegyházi formát.
A svéd közösségek szépen szervezettek, a templomok tiszták, karbantartottak, télen folyamatosan fűtöttek, látogatottságuk (hivatalos statisztika szerint is) visszafogott.
Egy ének születése
Boberg, egy tikkasztó nyári szombat délután, társaival egyik környékbeli faluban végzett egyházi szolgálatából hazafele tartott, amikor hirtelen jött zivatar lepte meg a társaságot. Igyekeztek minél hamarabb hazajutni. Alighogy hazaérkezett, a vihar hirtelen elcsendesedett, szél elült, mennydörgés nem hallatszott.
Kinyitotta az ablakot. Sütött a nap, a madarak vidáman énekeltek, az öböl fölött szivárvány volt látható. Mennyei békesség töltötte el. Még aznap este megszületett a vers, aminek a refrénye a 8. zsoltár egyik versére emlékeztet: „mily nagy vagy Te…”
Még mintegy 60 himnuszt, verset írt, de egyik sem lett annyira ismert, mint a vihar utáni természeti béke ihlette költemény.
Dallama népdal, akárcsak a svéd himnuszé, és először 1888-ban, három évvel a költemény megírása után hangzott el nyilvánosan.
A szerző, ezt követően sokáig egy keresztyén hetilapot szerkesztett, majd képviselő is volt két évtizedig. Versének, illetve a belőle készült éneknek népszerűségét nem érte meg, pedig 1940-ben, 81. életévében hunyt el.
A legnagyobb énekesek énekelték és éneklik. Elvis Presley, Aretha Franklin, a soul és a gospel királynője, továbbá Mahalia Jackson, a varázslatos személyiségű Sissel Kyrkjebø, a Staple Singers, Gladys Knight és Lauren Daigle.
https://www.youtube.com/watch?v=p-hvI1nbS80
Csak hallgatni kell, vagy énekelni, a többit a Szentlélek elvégzi.
Ahogy Paul Celan francia költő leírta saját megtérését, aki hitetlenként, kíváncsiságból betért egy katolikus misére: „hallgattam a magnificat-ot, és egyszercsak hittem.”
Tolcsvayék szerzeményében a magnificat így szól (13.05-től) Pitti Katalin előadásában: