Színészek és a falubeliek vallomásai
Ezeket ömlesztve adom. Néhány falubelivel sikerült beszélgetni, a színészekkel és a rendezővel viszont számtalan interjú készült korábban. 2022-ben ők volt a környék, és nemcsak a környék sztárjai, ha lehet így mondani. Szerzői jogok miatt a helyszínen lejátszott, nagyon jól összerakott, informatív film, ill. annak részlete sem illeszthető be. Szereplők, élőképek, díszlet, kosztümök bemutatva, interjúk a 2022-es évad szereplőivel.
Christian Stückl rendező (válogatás interjúiból)
„Egy nő a müncheni Katolikus Akadémián egy beszélgetésen azt mondta nekem, hogy jobban érezte magát a film után, amelyben Jézusnak annyit kell szenvednie, mert az ő (a nőé) szenvedése ehhez képest nem volt olyan kemény. Ez lenne Jézus üzenete? Ezért hagyta magát Jézus keresztre feszíteni? Sokkal fontosabbak számomra olyan kijelentése, mint: Ha van hited, hegyeket tudsz megmozgatni. Ez olyasmi, ami felszabadít minket, ami megszabadít a szenvedéstől és a halálfélelemtől is. Ez egy teljesen más üzenet. Nem arról szól, hogy bambán elfogadjuk szenvedésünket, netán abban a hitben, hogy minél többet szenvedünk, annál jobban szeret minket Isten.”
„A hagyományt csak akkor lehet megőrizni, ha a fiatalok hajlandóak részt venni benne. Én a megújuló hagyomány híve vagyok. 1950-ben például egyszerűen folytatták azt, ami korábban volt, annak ellenére, hogy a zsidó szervezetek elítélték a passiójáték antiszemitizmusát. Ahelyett, hogy szembenéztek volna saját történelmükkel, egészen 1980-ig makacsul elutasították, hogy bármin is változtassanak. Ennek következtében 1970-től kezdve a fiatalok távol maradtak, ezért nincsenek ma már nincs 60 és 80 év közötti színészek.”
„Alapvetően Jézus kudarcnak tekinthető: Egyik értéke és posztulátuma sem valósult meg. Éppen ellenkezőleg, az ő nevében atrocitásokat követtek és követnek el ma is. Megmutatta az üdvösséghez vezető utat, de mi vonakodunk. Senki sem akarja odafordítani a másik orcát. Felemelő számomra ez az emberi dráma, de a vallás továbbra is konfliktusforrás társadalmunkban.”
„Csak most, a negyedik alkalommal vagyok bátrabb, amikor például Jézus ábrázolásáról van szó. Az ő személyét általában olyan „szentül”, teljesen kivasaltan szokták ábrázolni. Eredetileg a passiójátékok bizonyos mértékig az egyház propagandaeszközei voltak, és ennek a képnek a terjesztését szolgálták. Ez a fiatalember rendkívül igényes volt, pontosan az ellentéte a simulékonyságnak. Ezért őt így kellene visszahozni a világba.”
2022-ben Christian Stückl rendező, az aktuális események hatása alatt, (járvány, háború, menekültek) gyakorlatilag újraalkotta Jézus alakját a színdarabban. Míg korábban érzékeny és szelíd volt, most az volt a rendezői utasítás, hogy legyen harsánynak és energikus. A háború, a betegségek és a menekültek már 2000 évvel ezelőtt is téma voltak, és ma is azok. Stückl szerint Jézus kétségbeesett amiatt, ami történik a világban. A menekültválság, a korona és az ukrajnai háború megteszi a magáét. A díszlet és a jelmezek szürkék – ezzel akarják érzékeltetni az aktuális hangulatot. Stückl a szöveget is átdolgozta. Jézus ebben a passióban hangosabban szólal meg, és a világ helyzetét tekintve kétségbeesettebbnek tűnik.
„Engem az a Jézus érdekel, aki a társadalmi peremre megy, nem véletlen, hogy sokat beszél a szegénységről, a menekültekről, a háborúról. Egy Jézus, aki néha kétségbeesik, mert úgy gondolja – és ez talán megint egybeesik az én meglátásommal -, hogy a világ nem fog megmenekülni, bármennyire is igyekszik.”
Az itteniek életét a Passiójáték határozza meg. Azt mondják: „házamat a Passió előtt vagy a Passió után építettem”. A másik pedig: „a Passió előtt nősültem meg”. Itt így beszélnek az emberek.
„A hit súlyos dolog. Mindig van egy maradványa, akárhogy is menekülnék előle, egyszerűen nem értünk mindent. Nagynéném mindig azt mondta: „A végén a fedél bezárul.” De amikor haldoklott, arra kért, hogy hívjak papot. A biztonság kedvéért.
Stückl eltökélt szándéka, hogy fenntartja ezt azt a hagyományt, hogy a szereplők – a római katonákat játszó 60 színész, valamint a díszletezők és a zenekari tagok kivételével – mindenki tartózkodik a nyiratkozástól, a férfiak nem is borotválkoznak mintegy másfél évig.”
Színészek.
Hogy mennyire van hatással rájuk a szerep, hogy látják Jézus személyét, mi az, ami megérintette őket
„Számomra a jászolban fekvő, kisgyermeket ábrázoló naiv kép eltűnt. Ő egy kényelmetlen személy, aki igényes az emberek életét, de a sajátját illetően is. Mi Jézus szenvedésének történetét szoktuk elmesélni. De az ő egész élete fontos, nemcsak az utolsó napok. Mit akart életében, miért feszítették keresztre? Pl. a gazdagok és szegények közötti feszültség, a háború központi téma számára.”
A 19 éves fiatalember számára kevésbé a hitről, mint inkább az együttlétről szól. De a szerep egyre inkább formálja őt. Úgy gondolja például, hogy ha többen vennének példát Jézusról, jobb lenne a világ. Oberammergau lakói talán nem is hívőbb emberek, mint bármely más település lakói, de a Passió újból és újból összekovácsolja őket, sok vitát generál, de még többet el is simít a faluban.
„Amikor azt mondod, hogy a Passióban „Pilátust” játszol, mindenki tud azonosulni a névvel. A „Kajafás” esetében nehezebb volt. Először el kellett magyaráznom, hogy ki ő.
Jézus mindenre vallási szemmel néz, Pilátus azonban azt mondja: „Engem nem érdekelnek a te vallási vitáid”.
Pilátus feltette a kérdést: „Mi az igazság?”, majd arcon csapta Jézust, és azt mondta: „Ez az igazság”. Ez világossá teszi, hogy itt neki van hatalma, és amit ő mond, az az igazság.”
„Mélyen elgondolkodtatott, hogy miért is halt meg Jézus? Más emberekért. Ő a felebarát szeretetéről szólt. És miről szól a mi társadalmunk többnyire? A pénzről. De mi a pénz a többi ember iránti szeretethez képest? Semmi. Úgy gondolom, hogy az előadás színésztársaimban is érdekes gondolatokat ébreszt. Ez egy nagyszerű élmény, akárcsak a közösség, több hónapon keresztül.
Azért vállaltam ismét a szerepet, mert szerettem volna még egyszer közelebbről megnézni Jézust. Tíz év hosszú idő, a világ megváltozott. A mai problémák mások. Jézusnak ezért más válaszokat kell találnia a passió szövegében, amelyet a rendező nagyszerűen átdolgozott. Politikusabbá kell válnia. Mert a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok pedig egyre gazdagabbak.”
„A legnagyobb kihívás mindabban, amit Jézus mond? Mindenekelőtt az első rész nagy prédikációi, amelyekkel Jézus megpróbálja eljuttatni üzenetét az emberekhez. Aztán ott vannak a viták a főpapokkal. De a leghevesebb vitái az apostolokkal vannak, amikor a helyes útról vitatkoznak, és arról, hogy mit várnak a Messiástól, Dávid király utódjától. A másodikban fizikailag is megterhelőbbé válik, amikor a bebörtönzés, a gúnyolódás, a megostorozás és végül a keresztút és a keresztre feszítés kerül napirendre.”
Ön már több mint ötvenszer végigjátszotta a nagypénteket a színpadon. Amikor a nagypénteki liturgiában felolvassák a megfelelő evangéliumot, másképp hallja?
„Mindenképpen. Megvannak a mondatok a fejemben, és magam is tudom, mit jelent az Olajfák hegyén való fogság, a vért és vizet izzadó vagy éppen Jézus kétségbeesése. De ez valószínűleg minden szereplőnél így van. Még azok is, akik Pilátust alakítják, nagyon másképp hallgatják.”
„Jézus általában nagyon ékesszóló, de Pilátus felé csendesebbé válik. A darabban ezt mondja: „Azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Az hallja a hangomat, aki az igazságból való”. Gőgös, amikor azt mondja magáról, hogy ő az út és az igazság? Én ezt úgy értelmezem, hogy Jézus teljesen Istenre összpontosította az életét. Világossá akarja tenni, hogy emberként intuitíve tudja, mi a jó és mi a rossz. Erre kell figyelned, és ennek megfelelően kell cselekedned. Amikor Isten országáról beszél, nem egy távoli jövőről beszél.”
„Általában jó húsz percet kell a kereszten függeni a színdarab alatt, annak, aki Jézust alakítja. Először is tíz perc agónia, és aztán amikor az utolsó szavakat mondom a kereszten, az is egy nagyon megrázó esemény számomra.”
Nagyon aranyosak voltak a megszólított falubeliek (mindenütt így olvasni, Dorf, pedig semmi falusi jellege nincs. Nem egy időszaka van az évnek, amikor a vendégek száma meghaladja a lakosokét). Jót nevettek naivnak tettetett kérdésünkön: szentebbek az ittélő emberek az átlagnál, hiszen mégiscsak… „Á, ennek semmi nyoma nincs bennünk. Talán a Passió szereplőinek kiválasztása hozta közénk az állandó viszályt. Rengeteget harcolunk egymással. Viták, népszavazások, feljelentések…”
– De azért a Bibliát csak jobban ismerik…
„Ne gondolják. A templomba sem járnak többen, mint másutt. Ez egy hagyomány, örökség a családban. 6. generációja vagyok a családunkban, akik szerepeltek, és ez csak az ismert történet. Gyermekeink is játszottak már, unokáink is fognak.”
De…
„Látjuk az előadásról távozó megdöbbent amerikaiakat, de nekünk pihenni kell, mert holnap újabb előadás.
Mindenki eziránt érdeklődik, de mi éppolyan falu vagyunk, mint bármelyik hasonló méretű itt Németországban. Azaz majdnem. Jobban ismerjük egymást, barátságok is szövődnek. De attól, hogy jobban megismersz valakit, nem biztos, hogy jobban meg is szereted.”
Egy poén még hátravolt, annyira nem vártuk, hogy szinte elszalasztottuk.
Felkapaszkodtunk a település melletti domboldalra, az említett szoborcsoporthoz. Szokásos fotózás, nézelődés, oszlik a nappal. Ahogy a francia mondja: entre le chien et loup, vagyis kutya és farkas között, érdekesnek találom. Fiatal pár halad el mellettünk, sportosan öltözve, csak biccent a szakállas férfi. Lemennek a szobor előtti lépcsőn, amikor bevillan. Utánaszólok:
Jesus?
A férfi, jobb karját felemelve, mosolyogva fordul vissza: Ja!
Nem zaklatjuk tovább.
Jézus(t játszó színész) ment el a keresztrefeszítést ábrázoló szoborcsoport mellett. És mellettünk. Ez akkor is megdöbbentő, ha az illető, mint interjúiból sejthető, csak a szerepben találkozik Jézussal. Hiszen pont ezt keressük, Jézus felbukkanásait hétköznapi, egyszerű eseményekben, személyekben. Az Oberammergaui Passió és vonzáskörzete tökéletesen alkalmas a keresésre. A találás egyéni nyitottság kérdése. És kegyelem.