Grüss Gott és a bajor nyelvjárások

Grüss Gott és a bajor nyelvjárások

Van egy vidék, hol különös köszönés járja, úgy nevezném hogy Grüss Gott-övezet. Aki járt már Ausztriában, a vidéki Ausztriában, az biztosan találkozott vele. Bécsben is gyakran hallani. Bajorországban, kisebb településeken, mondhatni általános. Elsősorban találkozáskor használják. Nem szószerinti fordításban: Isten hozott; Isten áldjon meg; Isten nevében; Isten legyen jó hozzád; – valami ilyesmi. Szó szerint: üdvözöl Isten, vagy üdvözlöm Istent. Valószínű eredeti formája: Grüss von Gott zu dir; möge dir Gott freundlich begegnen; Gott segne dich. Fiatalok már inkább a Grüss dich formát részesítik előnyben.

Egyes történészek az ír szerzetesek hatásának vélik, akik a germán törzsek között térítettek. Nem tudni biztosat. Lényeg, hogy német nyelvterület egy részén elterjedt köszönési forma. Idetartozik Svájc, Ausztria, Bajorország és Baden-Würtenberg. Utóbbinak főként déli része, de ezt használták a szudétanémetek, a svábok, illetve használták egykor a Baltikumban, Pomerániában és Elzászban. Nagyjából lefedi a hochdeutsch nyelvjárást.

Azonban egyre több embertársunkak szúrja ez a szemét, amiben van őszinte aggodalom is, meg minden más. Isten nevében? Egyik osztrák városban (Linz) hivatalosan is megtiltották hogy ezt a köszönést használják iskolákban, közintézményekben. Sokféleképpen és egyre hangosabban kampányolnak ellene. Osztrák parlamentben, újságokban. Mivel a nyelvtani forma is érdekes, sokan kifigurázzák: Grüss (dich) Gott – Üdvözöl Isten! Előbb-utóbb olyanná válik, mint a „Dicsértessék…”, „Áldás, békesség!”, „Erős vár…” Egyházi közösségek hívei fogják használni egyfajta „házi üdvözletként”.

Bajor nyelvjárások

Nincs egységes bajor nyelvjárás, hanem különböző változatok együttesen alkotják a bajor nyelvcsaládot. Németek meg is különböztetik a bayor jelzőt a bajortól, az előbbi egy földrajzi és politikai kifejezés, amely Bajorország szabadállamára, újabban a Tartomány jellegzetességeire utal, utóbbi kifejezetten a bajor nyelvcsaládra. Bajorországban egyrészt a bajor mellett (az óbajor nyelvterületen) frank és alemann nyelvjárásokat is beszélnek.

Nagyjából megkülönböztetnek észak-bajor, közép-bajor és dél-bajor nyelvjárásokat. A különbségek e csoportok (amelyek viszont alcsoportokra oszlanak) között jelentősek, de a dél-bajor nyelvjárást beszélő többnyire megérti az észak-bajor nyelvjárást is. A bajor nyelvjárások valamelyikét mintegy tizenkétmillióan beszélik/értik, ezzel a német legnagyobb nyelvjáráscsaládját alkotják. Ennek ellenére a veszélyeztetett nyelvek listáján szerepel, jóllehet a Tartomány lakóinak 45%-a nyilatkozott úgy, hogy valamilyen szinten naponta használja a bajor nyelvet.

Bajor nyelvjárásokat beszélnek még Ausztriában (közép-bajor és dél-bajor) és Dél-Tirolban (dél-bajor). Különösen érdekesek az észak-olaszországi német nyelvszigetek, ahol a bajor nyelv néhány ősi formáját megőrizték. Elszórtan beszélik még Romániában ill. Magyarországon (Pilisvörösvár, Sopron és környéke) a bajor valamelyik változatát, sőt, Ukrajnában is, azon már nem lepődünk meg hogy Csehországban a szudétanémetek.

A bajor nyelvjáráscsoportot a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet önálló nyelvnek minősíti. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha két echtbajor egymás között anyanyelvén beszélget, egy másik német, aki csupán a felsőnémetet, az irodalmi németté lett hochdeutschot beszéli, tulajdonképpen szinte semmit nem ért. Valami dereng időnkét, egy-egy szót megért, de a beszélgetés tartalmát nem. Bier, Coca-Cola, Gerd Müller például nem gond. Aki svábul tud, annak már könnyebb, de egy hochdeutsch azt mondta, hogy jobban érti a holland nyelvet, mint a bajort, még akkor is, ha „nagyon szájába néz a beszélőnek”. Így mondta.

Másik történet: Oktoberfesten beszélget két német, az egyikük angol barátja figyeli, majd a társalgás után megkérdezi: miről beszélgettetek? Fogalmam sincs, válaszolja a német, a másik bajorul galagyolt, de csak bólogattam, semmit nem értettem. Pedig, állítólag, amiről én csak hallomásból szereztem tudomást:), hogy néhány sör képes lerombolni a nyelvi korlátokat. Egy tálcányi pedig a fizimiskát és a teljes kocsmaberendezést. Másrészt azt érzem, hogy ebből születnek a nagy dolgok, mármint a nyelvi párhuzamos világokból. Azt mondja a bajor a németnek: onfjh jhfhiu mwerfhioho, gdkk ekkolow jhfeh. Erre a másik: Gut, lass es uns tun. És megcsinálták a BMW-t. Ha racionálisan állnak hozzá, hogy mit lehet és mit nem, nem hiszem, hogy így összejön. Megjegyzem, hogy a BMW mint márka, nem felelős azért, amit vele, illetve nevében elkövetnek. Nem mostanában kezdték a gépgyártást.

Természetesen a bajorok megértik a németeket, de nem azért mert odafele működik, hanem mert ők is a hochdeutsch németet tanulták az iskolában, újság, televízió, egyebek. A gyermek is hamarabb érti a felnőttet, mint amaz a gagyogást. Sokszor.

A bajor és a standard német között nagyobb a különbség, mint a dán és a norvég vagy a cseh és a szlovák között, de kisebb lehet mint Mo-on X falu Petőfi 4. sz. alatt lakó és szomszédja között.

A középkorban a későbbi német nyelvterület és a Benelux államok területén különböző germán törzsszervezetek léteztek. Ezek voltak az alemannok, a bajorok, a frankok, a frízek, a szászok és a türingiaiak törzsei. Délen, a későbbi Itália területén (Lombardiában) telepedett meg a lombard törzsszervezet, amely ekkor még szintén germán törzsi nyelvvel rendelkezett. Az, hogy ezeknek a törzseknek milyen mértékben volt saját nyelvük, nagyrészt ismeretlen. Mindenesetre a 8. századtól kezdetek kialakulni az ónémet írásnyelvek. A középfelnémet és a középalföldi német tényleges irodalmi és közigazgatási nyelvként működött. Sok minden utal arra, hogy a mai német nyelvjárások fő vonásai az érett középkorban már kialakultak, és ezeknek területi elhelyezkedése nagyvonalakban megegyezik azzal, amit ma is ismerünk.

Kevesen tudják, hogy Frankfurttól északra, a mai szóhasználattal élve, a német és a holland versengett egymással, vagy mondjuk úgy, hogy az alsó-rajnai régióban a holland nyelv otthonos volt. A münsteri egyházmegye például kétnyelvűnek számított. A porosz kormány azonban a 19. században merev és aktív nyelvpolitikát folytatott, amelynek célja a holland nyelv teljes visszaszorítása és a német nyelv egyedüli standard és írott nyelvként való meghonosítása volt. Az akció,  bizonyos nézőpontból, sikeres volt. 1827-ben betiltották a holland nyelv használatát az elemi iskolákban és az egyházakban. Ennek ellenére a holland nyelvet a 19. század utolsó évtizedeiig beszélték és tanították a például klevi templomokban, így 1900 körül még mindig 80 361 (német statisztika, onnan lehet tudni, hogy 1-re végződik) holland nyelvű lakos élt a Német Birodalomban. Aztán jött a náci rendszer, és hollandul csend lett, akkor már nem volt apelláta, és azt mindenki tudomásul vette. Volt kénytelen. De aztán újraéledtek a kis holland közösségek és maradt néhány részben holland nyelvű közösség az említett vidéken. Meg egy sajátos fríz nyelvet beszélő település, a cloppenburgi járásban található Saterland. Ez a tulajdonképpen egy nagyobb és három kisebb településből álló csoport Európa egyik legkisebb nyelvszigetének számít.